Van valaki, akit nagyon ritkán, és nagyon kevés embernek említek meg. Valaki, akiből nekem nem maradt más, mint egy lap, egy réges-régi emlékkönyvemben, egy színes rajz, és egyetlen szó: ANYUKÁD.
Mikor elmentél már nem voltál olyan közel hozzám. Talán csak idő nem jutott arra, hogy annyit találkozzunk. Meg persze akkor te már gimisként egy "másik világban" éltél. Azóta megtanultam dolgokat. A kapcsolatokat ápolni kell...
Hiányzol. Nem csak a nevünk volt "közös", sok minden más is. És te szerettél. Nem tudom most mért jött elém a képed. Az, ahogy én emlékszem rád. Színes pulcsiban, hosszú, kiengedett szőke hajjal, nevetsz, itt, velünk. És egyszer, egy versenyeden...
Nem tudtam a temetéseden sírni. Talán fel sem fogtam akkor, hogy mi történt veled. Csak évek múlva, csak mostanra...
Én ma búcsúzom tőled. De el nem felejtelek. <3
