Éjjel csak forgolódni az ágyban, hajnalban felkelni, borzalmasan lassan összekészülődni, zenét hallgatni, kávén, hellen, és almán élni, az utcán körbe sosem nézni, a parkolón bezárt szemmel átmenni...
Butaság. Meg kell tanulnom az emlékeimmel együtt élni. Nem elfelejteni egyszerre mindent, mert olyan nincs, de nem hagyni, hogy a jelenem ne legyen. És csak mosolyogni, mert megtörtént... :)
