Tegnap úgy éreztem, hogy megérte. Megérte végigtanulnom a hétvégét. Régen, nagyon régen éreztem már ezt. De amikor minden nehézség nélkül, mosolyogva, könnyedén tudom megírni az irodalom zh-t, és írhtok arról a témáról, amiről senki más nem akar, merthogy az milyen nehéz, nekem meg a kedvencem, akkor megérte.

Persze ennek ellenére, vagy éppen ezért, roppant fáradt lettem tegnap estére. Hazaértem olyan fél hét körül és elmentem aludni. Egy órán keresztül álmodtam. Álmodtam rólatok. Millió meg egy emberről. Nem emlékszem mindenre, de volt egy emlékezetes. Egy blogbejegyzés , ami nem létezik. Ma azzal kezdtem, hogy megnéztem :) és tényleg nincs ott. Cserébe találtam mást. Egy egymondatost. Tudod... tudod.

Találtam ma mást is. Egy igen érdekes és rövidke, alapvetően értelmes információt nem tartalmazó levelet. Csak egy kérés, kérdés, javaslat volt benne. Várom már azt a csütörtököt, bár felteszem, addig akár még beszélhetünk is.

És volt egy álom. Arról a boldogságról, törődésről, szeretetről, amiről nem én beszéltem. Hanem te. Ami hiányzik neked, amit szeretnél egyszer megkapni, tapasztalni. Álmomban mindenki boldog volt. Nem maradt le semmiről, és elérte azt, amire annyira vágyott. :)