Annyi mindenről, és annyi embernek akarok írni. Akkor is, ha tudom, hogy nem fogja elolvasni, mert meg sem fordul a fejében hogy az ott neki, vagy róla szól, vagy csak mert sosem olvasta a blogomat. Olvastam egy írását valakinek ma, arról szól, h senki nem veszi észre, hogy szarul van,…

Ez olyan emlékezős, és kicsit talán nyálasra sikeredő bejegyzés lesz... :P Te ihletted ezt a bejegyzést. Úgyhogy most így elsőként rólad írok, bár azt hiszem amúgy is rólad írnék :) Szóval ma. Ma nevettem veled, ma majdnem el is sírtam maga melletted, ma kicsit hülye is voltam…

Ez olyan, amit el nem mondhat szó. Nem azért mert ne akarnám, hanem mert egyszerűen nincs rá szó. Mert megérthetetlen, mert megmagyarázhatatlan.