Csak mert nektek nem tetszik, vagy mert irigykedtek, vagy csupán az a bajotok, hogy én dolgokat másképp csinálok, mint ti, azért még nem kéne így viselkedni. A helyzet az, hogy még így is csak rossz másodperceket tudtok okozni. Nem azt mondom, hogy én mindent jól csinálok. Csak azt mondom, hogy nem hiszem hogy bármilyen jogotok lenne ahhoz, hogy fölöttem ítélkezzetek, vagy olyan nagyképűen és lenézően viselkedjetek, ahogyan azt napok óta teszitek már. Mennyivel vagytok ti különbek mint én vagy ő?

Nem azért írom ezt, hogy titeket bántsalak. Csak szeretném, hogy az általatok olyan sokat hangoztatott szeretet vagy összetartás útjába ne állhasson egyikünk vagy másikunk pillanatnyi hangulata, viselkedése. Másrészt írom azért, mert ha valamit meg kellett volna már tanulnotok az évek alatt, az az elfogadás, megbocsátás. Főleg akkor, hogy ha az illető ellenetek soha semmi rosszat nem tett. Nem azt kérem, hogy bárkit fogadjatok el, vagy hogy legyetek hiszékenyek. Szó sincs erről. Azt kérem csupán, hogy a büszkeségetek és az előítéleteitek ne legyenek olyan nagyok és fontosak, hogy kapcsolatokat tegyenek tönkre és életeket mérgezzenek meg.  Meg persze azt, hogy a bűnt gyűlöljétek és ne a bűnöst. (Jól tudom, hogy ez kicsit sem könnyű.)