Nem most írok először. De most másképp. Volt egyszer, hol nem volt. Volt egyszer egy blog, ami eltűnt, habár számomra nem, a bejegyzések meg is vannak valahol, szépen elmentegetve. Nem is az volt a cél, hogy mindenestől, és csak úgy megszüntessem, nem gondoltam, hogy attól majd elmúlnak a bajok. Csakhát úgy éreztem, hogy nekem a blogírás csak arra kellett anno, hogy hisztizhessek, és bár van akinek segít, velem nem így volt, én nem lettem a bajaimon túl egy-két blogbejegyzés alatt. Persze jöhet a kérdés, hogy akkor most mégis miért kezdtem bele újra. Ennek nagyon jó, és ráadásul több oka is van. Egyrészt amúgy is írnék, ha mást nem naplót, és akkor már mért ne itt. Másrészt meg olyan jó érzés itt ülni és irogatni. Nyilván előfordulnak majd a kicsitkicsit kusza bejegyzések,  kedvem ide-oda ugrál, kicsit bolondos, kicsit néha kiakadós, mert máshol, máskor nem lehet, kicsit mégis nevetős, és magamat számotokra meghatározni nem tudós. Ez vagyok én, ez a blog is. A többi a ti dolgotok.