Szia! Nem kérhetném tőled, de hívj fel lécci. Mert nem bírom tovább. A saját hülyeségem miatt. Sajnálom h bántottalak. Nem érdemelted, és én... futottam vmi, vki után aminek semmi értelme vagy haszna nem vt. Bocsásd majd meg egyszer, ha tudod.

Ezt sem lenne szabad. "Mielőtt teljesen bekattanék..."

Beszélek emberekkel fb chat-en. És közben bőgök. Mert nem tudok mást csinálni. mert a saját hülyeségem ellen már nem tudok mit tenni. Mért írom ezt a bejegyzést? Mert nem tudok egyedül mit kezdeni vele. És mégis nem akarom h tudja bárki. De nem megy másképp.

Neked nem mondhatom most. Mert neked amúgy is rossz. És neked az kell, hogy most ne legyen nekem is bajom. És különbenis. Azt mondtam, hogy nem akarok róla beszélni. Nem tudom h jobb lenne e attól...

"A szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, s ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat." és ha nem??? ha már hónapok óta nem?????

Különbenis. A jó emlékek felnagyítása nem is biztos hogy olyan jó.

"Mindig visszatérő emlékek. Sosem-feledés."

"És ne kérdezd meg ki bántott."

Remélem te sosem olvasod majd ezt. Nem akarom h tudd, h ezt érzem. Hogy még mindig. Nem akarom neked elmondani. Mert már nem lehet. Vagy most nem lehet.

A többiek... már nem tud számítani amit gondolnak. És mégis. És fáj.

Miért kéne mást tennem, amikor te is ezt csináltad? Te, aki azelőtt sosem. Hol a tartás? A tied. És az enyém is.

 És szégyellem magam. Mert ez nem megoldás.