Szóval nem is tudom. (De ezt még mindig határozottan :P) Filozófia vizsgára készülődöm. Pénteken lesz. Aztán még jövő hét kedden egy nyelvtudomány UV. Aztán vége. Szar ez a vizsgaidőszak ám. Szeretnék elmenni kicsit. Valahol csak úgy lenni. És nem gondolni semmire. Csak úgy létezni. Vagy üvöltő zene mellett autókázni az éjszakában. Mert az jó. Vagy ha nincs más, csak ülni az ablakban... mert az is jó.

Össze kéne szednem magam. Hogy ne kelljen még egyszer azt hallanom, hogy "nem is tudom milyen ember lehet maga". Meg mert nem így akarok elkezdeni egy második félévet. De tényleg. :)

Egyébként mostanában egy gondolat járkál a fejemben. Nem egy ember, egészen pontosan kettő, mondta nemrég, hogy életemben eddig nem sokszor hallott, látott igazán őszintének. Az egyik azt mondta egészen konkrétan, hogy most beszélgettünk először őszintén, a másik meg, hogy kb. másodszor vagy 3. látott annak. Így húszon túl éppen ideje lett :P Amúgy nem hiszem, hogy nem voltam őszinte soha máskor. Talán nem teljesen, talán nem mindig mertem felvállalni, és elmondani a véleményem. Vagy volt, hogy ugyan az igazat mondtam és a saját meggyőződésemet, csak éppen rosszul adtam elő...

Mindenki játszik valamilyen szinten. Néha szeretnék az emberek gondolataiba belelátni. Abba, ami az álarc(ok) mögött van. Van egy sor, egy dalban.. "unalom vagy a gond, ami játékokba űz?" Azt hiszem, engem csak az, hogy utálom ha nem történik körülöttem semmi, vagy valami. Egyébként vicces, hogy amikor valaki mást idézek, hogy azt mondta, hogy csak játszom az emberekkel, akkor ellenkeztek vele, viszont utána meg ti mondjátok, hogy sosem voltam őszinte... döntsétek már el.

Amúgy nincs igazad. A felnőttek játéka, nem attól lesz az, hogy milyen korú az adott személy. És nincs miért engem féltened.

Nem akarom, hogy szarul essen. Tudom, hogy voltam nem egyszer hülye, mondtam is hülye dolgokat. De azért... mégiscsak téged hívlak fel... Szóval ne haragudj rám, kérlek. :)