Mennyi szép képet őrzünk eltitkolva… nem is tudod, hogy mit jelentettél nekem. Sokáig én sem tudtam. Fogalmad sincs az emlékeimről. Szeretnék veled találkozni. Szeretném, ha ott lehetne folytatni, ahol megszakadt. Azt hiszem erre azt mondanák, hogy butaság, mert nem lehet ott folytatni, főleg nem kérhetem én ezt, mert ugye én voltam az, aki eltaszítottalak. Én mégis azt hiszem, hogy lehetne. Ha igaz volt amit írtál, ha igazán úgy gondoltad, hogy bármikor jutsz is eszembe. Sosem felejtettelek el, és bár lehet hogy sosem fogod ezt elolvasni, mégis le kell írnom, mert le kell írnom.

Nem akarok magyarázkodni, mert a magyarázat nem számít. Mert tudom, hogy tettem valamit, amit nem érdemeltél meg. Akkor azt tartottam helyesnek, ma úgy gondolom, tévedtem, de az már megtörtént.