Eltűnődöm rajta, hogy milyen apró és kicsi dolgok elegek ahhoz, hogy mosoly legyen az arcokon, és mégis sokszor mennyit kell várni egy-egy ilyen apró-kicsi dologra.

De most voltak, nem is egy, és most mosoly az arcomon :)

Rájöttem (no lám, megint :P), hogy úgy kell azt, hogy örülök, amikor jó, mert mért ne érezném jól magam? Aztán a jót elteszem a rossz időkre, és megőrzöm az emlékeket. Aztán egy idő után megint jó lesz... különben unalmas lenne :P :D