Írok, mert már nagyon régen tettem ezt. Persze nem ez az ok, és így teljesen nem is igaz. Mert van valaki, akivel kilométer hosszú leveleket írunk egymásnak. És az jóó. Nagyon, nagyon jó, mert örülök, hogy tudunk beszélni, megismerni, szeretni.
És van egy másik. Akinek a kilométer hosszúakat csak én írom. Ő nem is tud róla. Csak amikor, már nagyon nem bírom ki, hogy nincs válasz, akkor írok egy vicces (a szó teljesen negatív értelmében) emailt, amibe odaírom, hogy választ nem várok, pedig de. Pedig jobban vártam, mint bármi mást. És válaszoltál. (Micsoda meglepetés :P) És abban a válaszban csak egyvalamit nem értek, na jó talán két valamit. Miért kell erővel visszatartanod magad? És mi az, amire akkor gondolsz, amikor azt írod, hogy kinek szólt a „szilveszterem”? Nem tudom, mi volt az, ami bárkinek is szólhatott volna. Amúgy fölöslegesen tartod magad vissza, mert jó ideje már (lehet hogy csak nekem tűnik úgy) nem is született ide semmi. Csak most, csak ez. Egyébként meg, az az email egy pillanat, egy pillanatnyi zavar szüleménye volt. Talán így kellett lennie, talán milliószor meg kellett bánnom azóta, talán nem. Talán mégiscsak jó, ha valamennyit, valahogyan kommunikálunk. Talán hiányoztál, talán még mindig. (Na elég a talánokból.) Hiányoztál. Nem a béküljünk ki értelemben, nem is a megbocsátok értelemben, csak a hiányoztál értelemben. (Khbb.)
Persze van egy harmadik is. Végre tegnap kimondtam azt, amit már nagyon régen akartam. És amire Te nem is adhattál más választ, csak amit már vártam, amire számítottam. Azt mondtam, hogy mindig lesz valami, ami ott tart mellette, ha Te akarod. Ha naponta felb*ssza az agyad, mégis megéri ezt elviselni egy odaígért tárgyért, akkor soha nem is fogsz tudni tőle elszakadni. Vagy más tart ott. De ezt neked kell tudnod. Nah, és erre te csak annyit mondtál, hogy én meg emailezek. Igazad van, de másnak mindig könnyebb tanácsot adni, mást könnyebb visszatartani, mint saját magamat. Egyébként, még ha nem is kellett volna, talán lesz/van valami haszna. Talán „minden rosszban van valami jó”. Lehet, hogy nem is olyan rossz ez. Ki tudja…
Jaaah, van egy negyedik is. Aki messze van. De akivel meglepően (és nem csak számomra meglepően) sokat kommunikálok/tam az elmúlt egy hétben. És ez megintcsak jóó és vicces, a szó teljesen pozitív értelmében. :)
