Oh. Bár képes lennék őszinte lenni. Itt, vagy legalább egy valakivel. Úgy kéne. De egyszer már kaptam segítséget, most pedig, talán el sem tűrném. Inkább hagyom, hogy belémfagyjon. Egy pillantás alatt. Pedig nem is nézel rám. Nemhogy a szemembe néznél...
Köszönet a nevetésért Fontinak, Orsinak, Diának, Szilárdnak. Lacinak a hülye beszólásokért, vagy legalábbis azért az egyért :P, és a keringőért, Andrisnak.
Mire volt jó? Nem tudom. Arra nem, amire reméltem, hogy jó lesz. De most már mindegy.
Vigyázz magadra.
