Most eljutottam odáig, hogy nem csak rólam szól, vagy nem elsősorban.  Én csak "szenvedő alanya" vagyok a Te történéseidnek. És megtörtént a fenti mondat. Véletlenek márpedig nincsenek. Ennek eddig semmi értelme. Pedig... most jobban kéne, hogy értelmes tudjak maradni, mint eddig bármikor. Próbálok, igyekszem.

Elolvastam. Pont ugyanezt hallgattam 2 nappal ezelőtt, és mi lett a vége...Ne lássak párhuzamokat.

Olvass mást is. Én megtettem.

.....

Ne aggódj, a robbanások ideje lejárt. Most pedig bocsánatot kérek azért a kicsiért is, ami megtörtént itt. Harag volt és düh, és hagytam hogy ők beszéljenek. Sajnálom. Azért az ajándékomat inkább megtartom. Végülis, ő nem tehet semmiről. Vagy ki tudja :P:D

.........

Úgy szeretnék ellenkezni. Úgy mondanám... de nem lehet. Olyan buta vagy.

Folyamatosan jön valami, valaki, csak hogy elterelje a gondolatokat, és mégis mindig visszatérnek. Nem is... dehogynem.

...........

Már nem tudok dühös lenni. Rád? Magamra? Lenne értelme?

Kellett. Elhittem. Megbíztam. One of those bad dreams, when you can't wake up. Most higyjem el, hogy nem direkt volt? Végülis kit hibáztathatnék? Engem már rég nem te kínoztál.

Dalszöveg: Hinni azt, hogy... nem mos el majd mindent az eső. Erre anyu: Pedig most éppen igen. :D:D

.................

Én is féltem. Látszott? Ha nem, akkor érződött. Ha az sem, akkor leírtam. Addig, amíg nem volt semmi, nem féltem.

........................

Cross another road, face another day...