Mert úgysem tudok normálisan. Beszélni kéne. Inkább elmegyek sétálni. Mert most fúj a szél... Mert ha folyton csak arra gondolok, arra a bizonyosra, a sok sok bizonyosra, ami együtt a múltam, akkor soha nem tudok jelen idejű lenni.Inkább mégse. Inkább zene. Két szám. És nem tudsz…

Ismerős a helyzet, és mégis új. túlvagyok azon, hogy haraggal, puszta büszkeségből tegyem meg. Elköszöntem, és úgy jöttem el, hogy értettétek a miérteket. Legalábbis remélem. Igen, most maradhattam volna, ezért nem maradtam. Csak látszólag mond ellent a kettő. Elindultam, és…

Mi a különbség? MI lettem? Ma megtudtam, mert volt, aki megfogalmazza. Az egyetemen nem vagyok több mint egy kód, egy rövidítés, egy vonalkód. Nem ismer senki, nem tudja senki, hogy létezem. Félévente egyszer kézhez kapok egy indexet, néhány üres lappal, és akkor tessék…

Felhívtál. Nevettem. Beszéltem. Hallgattál. Kérdeztél. Válaszoltam. Őszintén. Megérezted. Akkor is, ha nem vagy sokat a közelemben. Köszönöm. :)

Remélem nem bánod a kölcsönvett címet. És ennyi.

Nem akarlak bántani. Nem is foglak. De most nem tudok maradni. Már nem. Mert van akinek sok lettem. És igaza van. Lehet, hogy csak én érzem így, de én így érzem, és ez elég, hogy ne akarjak oda menni. Egy darabig. Nem tudom meddig. Sajnálom, hogy megígértem a pénteket, a szombatot,…

Bocsi. Mégsem. Vagy nem olyan, amire kiváncsi vagy, vagy amire számítasz. Nem így kéne ezt. Kéne hogy lehessen beszélgetni, kéne hogy elmondjam. Igazad van. Nem levélben, nem telefonon végre. A szemedbe akarom mondani. Ha még lehet.

www.youtube.com/watchMeg a fb-n megjelenő többit is.