Ismerős a helyzet, és mégis új. túlvagyok azon, hogy haraggal, puszta büszkeségből tegyem meg. Elköszöntem, és úgy jöttem el, hogy értettétek a miérteket. Legalábbis remélem. Igen, most maradhattam volna, ezért nem maradtam. Csak látszólag mond ellent a kettő. Elindultam, és én hiszem, hogy jó felé.

Ismerősek az arcok. Sokaké. Ahogy talán az enyém is az sokaknak. Csak két ismerős vagyunk... azért van akivel nem "csak" két ismerős. Aki több, fontosabb. És aki mosolyt csal az arcomra, ahogyan talán én is az övére. :)

Ismerős vagy te. Utálom ezt a szót. Mert nem tudom vajon tényleg ismerem e azokat, akikre azt mondom, az ismerőseim. Szeretném hinni, hogy téged legalább egy kicsit ismerlek, ismertelek. Talán. Túlélted a tegnapot.

Ismerős az érzés. Amit elmondtál. Mert ugyanazt érzem most én is. Talán nem mást kéne hibáztatnom érte, de nem tudok teljesen megbízni senkiben. Benned sem. Nem  mondom, hogy egyik vagy másik ember miatt, de nem megy. És talán jól is van ez így, mert van ami megmarad csak nekem, ami akkor is én leszek, ha megint csalódás ér. És így talán nem is lehet már akkora a csalódás senkiben sem.