Nem akarlak bántani. Nem is foglak. De most nem tudok maradni. Már nem. Mert van akinek sok lettem. És igaza van. Lehet, hogy csak én érzem így, de én így érzem, és ez elég, hogy ne akarjak oda menni. Egy darabig. Nem tudom meddig. Sajnálom, hogy megígértem a pénteket, a szombatot, meg sok mást. Nem hiszem, hogy lesz. Ideje, hogy legyen jól kijelölt saját utam. És az az út már másfelé megy. Talán idővel majd lehet... talán. De most nem tudok. Ne kérdezd. Nevess sokat. És légy jó! Szeretlek.