Mi a különbség? MI lettem? Ma megtudtam, mert volt, aki megfogalmazza. Az egyetemen nem vagyok több mint egy kód, egy rövidítés, egy vonalkód. Nem ismer senki, nem tudja senki, hogy létezem. Félévente egyszer kézhez kapok egy indexet, néhány üres lappal, és akkor tessék vizsgázzak, majd két hónap múlva vigyem vissza. Ennyi vagyok. Egy leckekönyv egy vonalkóddal.

Érezzem embernek magam? Érezzem úgy, hogy van értelme? Személytelenül, érzések és saját gondolkodás és értelem nélküli négy és fél évet akarok még? Megtanulni néhány emberke által kitalált, sokszor tökértelmetlen dolgot? amiből még a kedves tanárok tovább válogatnak, és közlik h ők ezt vagy azt nem tanítják, mert nemszeretik a szerző illetőt. A kedves diák persze nem dönthet úgy, hogy ő meg mást szeretne tanulni az adott fedőnevet viselő tantárgy címén.

Persze, az én hibám. Én döntöttem úgy, hogy ott akarok tanulni. Csak attól még nem feltétlenül kellene baromságokat tanítani, olyasmit, ami soha senkit nem fog érdekelni, hogy tudom e. Én ennek nem látom értelmét. Már nem. Talán igazán sosem. Vagy csak nem vagyok odavaló, a látszat ellenére sem.