A film. A musical. Azt néztem a hétvégén. És a látottak kapcsán arra jutottam, hogy egy jól öltöztetett hazugsággal bármit el lehet érni. Aki arra vágyik, elérheti az ünnepelt médiasztárocska életet, aki arra vágyik, az megkaphat egy kapcsolatot, s hogy mindeközben mennyire nem boldog, vagy hogy vajon a lelkiismerete mennyire vádolja, az már más kérdés. Mert "földünk nem más, mint egy furcsa színház, s itt minden férfi és nő színész..."

Elsőként a saját szívét, lelkiismeretét hallgattatja el az ember. S ha az már nem vádol, akkor sokkal könnyebb bárki másnak, és mindenki másnak is hazudni. Persze ez akár lehet fordított sorrendben is, egyes esetekben. Azért hazudni valakinek, mert ő megmondaná azt, amit a lelkiismeret mondana.

Mért most írtam ezt le? Nincs különösebb oka. Nézzetek néha magatokba. És azt tegyétek, amit tényleg úgy gondoltok, hogy tennetek kell, akkor és ott. Később sokkal rosszabb, ha tudod, hogy nem tetted meg, pedig kellett volna. Az elkövetettet megbánni még mindig lehet, de amit soha nem tettél meg, az nincs, és nem lehet vele mit csinálni.

Hiányzol.

- Amúgy jól érezted magad?

- Igen.