Nem vagyok képes értelmesen összeszedni azt, ami bennem van. Mert mégis kinek és miért és hogyan mondhatnám el? Vannak pillanatok, amikor hagyom, hogy ami bennem van, az összes bajom, fájdalom, keserűség előjöjjön és kicsitkicsit felülkerekedjen rajtam. De ez nem általános. Mert az idő nagy részében mégiscsak értelmesen létezem és nem látja mindenki, hogy most valami nagyon nincs rendben. Vannak a kevesek, akik egy pillantásból is tudják. Kettő. Meg egy, akinek elmondom, mert neki esélye sincs, hogy lássa, mégis ha valakinek, hát neki joga van tudni.

Burokba akarom zárni magam. Bezárkóznék egy szobába, ahová nem jöhetne, csak az, akit én akarok. Ezen emberek és dolgok száma most nyilván elég alacsony. Bezárkóznék, hogy minden ami fáj, rossz és nehéz az kint maradjon és ne bánthasson tovább. De nem így működik. Nem erről szól az "élet" nevű. Nem tehetem ezt meg, mert van akinek még így is, még most is, kell, hogy ott legyek, néha nevessek, néha meghallgassam a rinyálást. 

Ha ott vagyok, akkor érzem, hogy nem csak nekem van problémám. Akkor látom, hogy neked sem szól másról. Bár tény, hogy egy ideje te valahogy másképp csinálod. Azt mondod, hogy ha nem vagy emotionally involved akkor könnyebb. Mert lehet, hogy nem leszel soha igazán boldog, de nem is döglesz bele. Viszont ennek ellenére sem vagy nyugodtabb, fáradt vagy, eleged van. Persze ez betudható annak, hogy sokminden összejött megint, egy csomó munka blablabla. Hát nem tudom. Abban igazad van, hogy nem kell mindenkinek mindent tudni. Annak sosem volt jó vége. De azt hiszem, mostanság már nem is tud mindenki mindent. Vagy te, ahogyan vagyok én is neked. Mert lássuk be, azért kell legalább egy valaki, akinek rinyálhatsz. Persze "velünk, nálunk ez már kölcsönös". :)

Hová, merre tovább? Nem tudom. Örülök, ha az elkövetkező pár órámról tudok. Azt, hogy egy fél nap múlva éppen hol leszek, kivel, miért az már messze van, arról csak reményeim vannak. Az utóbbi időben csak vagyok valahol, valakivel, valamiért és ha ott éppen jó, akkor maradok is, ameddig csak lehet. Ha meg nem jó, akkor elindulok és megyek addig, amíg nem találok olyan helyet, embereket, akikkel jó, akik segítenek, lehet, hogy ők nem is tudják, de segítenek kibírni, túlélni. "Mert az egy, akinél ez ment, ő most amúgy is szarul van." Nah ja. Még mindig.