Esik a hó. Hópelyhek hullottak az arcomba. Fúj a szél is. Basszus, nem tudok úgy írni, hogy ne valakinek írjak. Akár név nélkül is. Mert úgy látom értelmét írni, főleg egy ilyen címmel. Persze lehet, hogy ez megint olyasmi lesz, ami egyrészt nem egy emberről, nem egy embernek szól. Vagy mittudomén. :)

Szóval, mint azt már tudod, én sosem fázom. Vagy csak nagyon ritkán. Éppen ezért semmi bajom a téllel. Nekem az is tud olyan szép lenni, mint a nyár. Vasárnap hóviharban sétáltam estefelé, vagy inkább délután még, csak már sötét volt. És nem rágódtam, csak gondolkodtam. Az akkori gondolkodni valómhoz aztán azóta került még egy pár más is. Nem is igazi gondolkodás volt ez, nem egy kérdésről, témáról, inkább csak felidéztem pillanatokat, apró mozdulatokat, szavakat, mosolyokat, tekinteteket. Szeretem ha van mellettem valaki. Nem szeretek egyedül lenni. Mmint átölelni valakit, vagy csak tudni, hogy ott van közel és lehet hozzá bújni, a világon a legjobb dolog. Csajból vagyok. :)

Tudnék, mert van elég, történésekről, beszélgetésekről, várható találkozásokról írni. De ez nem az a nap, amikor úgy mindent percre pontosan át akarok látni. Most vannak már megszervezettek, vannak félig megbeszéltek. Nyilván nem fogom hagyni, hogy minden csak úgy magától történjen, mert azért ennél jobban szeretem ám kézben tartani a dolgokat.

Nem tudom miről akar ez itt szólni. Boldog vagyok. Nem nyomaszt semmi. Nem rágódom faszságokon, cserébe oda tudok figyelni fontosabb dolgokra. Egyszer remélem majd te is tudod ezt érezni.