Életemben először nem akarom, hogy mindenki tudja. Nem írok. Még csak zenét sem posztolok. Csak bennem van, csak én tudom. Mert eldöntöttem, és jó ez így.Az is történt emellett, vagy épp ezért, hogy üres lett a falam, mert van ami végetért, és az emlékek egy dobozba zárva…

Majd egyszer ha leszek annyira, hogy tudjam megírni, kifejteni, akkor majd megteszem, hogy írok, arról, aki, és a másik valakiről, arról, hogy az akkor érzett, vagy az ésszerűbbb, és arról, hogy az Esztus-hiány, meg az ami nekem, és persze a hitelességről, vagy arról, hogy hagyom…