Viccesen sokat kezdek írni. Hogy van-e értelme? Azt hiszem igen. Gondolkodom, tehát…:) Na igen, nálam ez volt, amikor sokat jelentett.

Keep to the topic. Arcok. Egy emberé. Hány arcod van? Nem fogsz rá válaszolni. Mert te magad sem tudod. Biztosan sosem tudhatja senki. Mert előfordulhat, hogy még magadat is megleped egy reakcióval, egy bizonyos viselkedéssel. De aki megismer, aki kitart és ott van hosszú időkig, az előbb-utóbb egyre több oldaladat megismeri majd. Ha ezek után is kitart, akkor bízhatsz benne, akkor tudhatod, hogy mellette nem kell álarcot viselned, nem kell színházat játszanod. Nem sok ilyen ember van valaki életében. Mert ma a világ nem arról szól, hogy szeressünk, nem arról szól, hogy egymás mellett legyünk. Mindenki el van foglalva magával, saját kis világában él, önzően, és azon kevesek akik ebből ki akarnak, próbálnak törni, azoknak nagyon nehéz. De őket általában ez nem rettenti meg, mennek tovább a maguk útján, és mindig ott vannak ha kell, segítenek, vígasztalnak, és tovább rugdosnak. :P

Arcok. Tudsz kedves lenni. Olyankor jó a közeledben lenni. Olyankor te magad is vidám vagy, és boldog. Tudsz gyengéd lenni, ha éppen olyanod van, ha nincs túl sok problémád és feltűnik, hogy a másik kicsit szarul van. Tudsz egykedvű lenni. Akkor nem érdekel senki és semmi. Csak történik minden, te meg csak vagy, létezel. Tudsz kiakadni. Az akkor van, amikor elég mindenből, mindenkiből, olyankor nemhogy nem érdekel senki, még bántod is, még kegyetlen is vagy. Tudsz kegyetlen lenni máshogy is. Amikor kihasználod, hogy ott van, amikor tudod, hogy marad úgyis a közeledben, és akkor teszed, ami neked jólesik. De tudsz, néha, bocsánatot is kérni és megköszönni. Akkor olyan jó érzés tölt el, akkor tudod, hogy valami olyat tettél ami a másiknak is jó.