Ülök az ágyamon. Lábamon a laptop. És már fáj. Mert amúgy is fáj. Mert béna voltam, mert szombaton leestem a lépcsőn, és valami borzalmas módon lila-kék-zöld. Mindegy, nem számít. Úgyis előbb meggyógyul, mint ahogy bárki várná. Mert nem tudok beteg lenni, mert túlságosan…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
Utolsó kommentek